-Inkább hagyjuk ezt a témát.Mert kicsit zavaros.
-Azért kérdeztem mert most nem vagyok olyan jó társaság.És kb. kettőre leszek fitt.
Persze még maradok veled.Nem hagylak itt.-*mikor elhangzik utolsó szava átöleli a lányt.*
-Nem tudod mikorra javítják ki a vizsgákat?*kérdezi és leül a lány mellé.*
-Tényleg itt van barátod a suliban?Mert mesélted hogy a muglik közt nem volt igazi.

//Befagyok segítség ááááááááááááááááá.Fagy//

/Krisztyne/

Miután elhagyja a lányok hálókörletét, lesétál a lépcsőkön, és elindul azon az úton, amin nem sokkal ezelőtt Arwen kísérte fel a szobájába. Igaz, még csak egyszer járt azt iskola ezen részén, mégis tudja, hogy merre kell mennie ahhoz, hogy újra a kastély parkjában találhassa magát. A melegre tekintettel most egy fehér rövidnadrágban, és egy rövid ujjú, fekete pólóban sétál végig a kaviccsal felszórt úton, a barlang felé haladva. Pillanatnyilag fogalma sincs, hogy hol, és miként fog véget érni ez a kellemes esti séta, megy, amerre a lába viszi. Elsétál a parkban felállított sátrak mellett, és nemsokára el is éri előre nem betervezett célját, a Kék barlangot. Már messziről is látható a pázsiton heverésző fiú, bár ebből a távolságból Jacqui számára csupán a különleges színű haj és viselőjének körvonalai láthatóak. Úgy gondolja, ez megfelelő alkalom arra, hogy végre összeismerkedhessen valakivel, és ezután ne egyedül tengesse a következő tanévig hátralévő napjait, így hát közelebb sétál hozzá, és néhány lépésnyire megáll a háta mögött. Kivárja, hogy vajon a fiú meghallotta-e a közeledő léptek tompa neszét, miközben a tekintete a tóra vándorol.

-Szívesen! És örülök neki, hogy taníthatlak! Megmondom őszintén ilyen jó tanítványom még nem volt!*mosolyog a lányra. És Rufus észreveszi, hogy Naomi fázik ezért a hátára terítette azt a lepedő szerűséget amivel idáig a gitárja volt letakarva.*
-Hát ez valamennyire megvéd a hidegtől és ne izgulj nem koszos! *mosolyog a lányra. Majd egykor egy kő darab esik Naomi lábára. Rufus egyből a segítségére siet.*
-jujj, jól van a lábad? Bocsika, az egész az én hibám, ha nem mondom, hogyjöjjünk el a görög kajáldából, akkor most ez nem történt volna meg. Annyira sajnálom!*sűrű bocsánat kérés között megnézi a lány lábát, hogy nem törte el vagy nem sebesült-e meg a lába.*
-Tehát akkor ez a barlang neked csak fájdalmat okoz? *kérdezi mosolyogva a lányt, megpróbálja visszahozni a jó kedvét Naominak.*

-Dehogynem szeret, téged nem lehet nem szeretni. Csak szerintem rosszkor vagy rossz helyen. De legalább nem tört el a lábad az sokkal rosszabb lenne. De nem szeretnél elmenni a gyengélkedőre? Nehogy komolyabb baja legyen a lábadnak.*Rufus láthatóan aggódik a lányért.*
-Idáig nagyon jó volt az este, kár, hogy ez a kő tönkre tett mindent.

-Jól teszed menj pihenj egy kicsit! Hátha jobb lesz a lábad! És én is örülök neki, hogy veled tölthetem a napomat. És, hogy taníthattalak.*Majd átveszi a lánytól a gitár takarót és mikor átveszi tőle az ő keze a lány kezéhez ér. És zavarosan, de hosszan a lány szemébe nézz. Majd újra visszatér a földre és átveszi a lánytól a takarót. Majd elköszön a Naomitól.*
-Szia! Jó éjszakát! És gyógyulj meg nekem! *majd miután már nem látja beszélgetőtársa alakját se leül a földre és előveszi a gitárját és egy utolsót énekel illetve gitározik a barlangba.*
-I see trees of green, red roses too
I see them bloom, for me and you
And I think to myself, what a wonderful world

I see skies of blue, and clouds of white
The bright blessed day, the dark sacred night
And I think to myself, what a wonderful world

The colors of the rainbow, so pretty in the sky
Are also on the faces, of people going by
I see friends shaking hands, sayin' "how do you do?"
They're really sayin' "I love you"

I hear babies cryin', I watch them grow
They'll learn much more, than I'll ever know
And I think to myself, what a wonderful world

Yes I think to myself, what a wonderful world
Oh yeah
*majd miután elénekelte és elgitározta az éneket. Gitárjával a kezébe elindul a szobája felé ahol a fáradságtól lepihen és azon nyomban el is alszik.*

[Krisztyne]

Felül, átöleli a térdeit, és ide-oda forgatja lábfejét. Magasszárú, fekete vászoncipő, ami egy ilyen meleg estén nem igazán a legmegfelelőbb viselet. Belső részén, és talpán egy fekete, alig észrevehető felirat hirdeti, hogy igen, ez egy újabb Chuck-féle remekmű. Igaz, kissé ütött-kopott, van már benne néhány kilométer, ennek ellenére nagyszerű lábbeli, még így, félig levált talppal is. A két cipő orra egymáshoz csapódik, mintha egy, csak Jac számára hallható ritmust követnének. De a lány fejében nem visszhangzanak semmiféle dallamok, kizárólag Krisz szavai.
- Szóval Te már túl vagy a nehezén. Ha az órákon nem is, a köztes szünetekben biztosan összetalálkozunk. Viszont, azt hiszem, tanárok terén nem oszlik meg a véleményük – mosolyodik el – Leginkább az olyan nevelőket szeretem, akik anélkül, hogy leereszkednének a diákok szintjére, megpróbálnak aszerint viselkedni, hogy csupa kiskorú veszi körül őket.
Kérdően néz Kriszre, nem tudhatja biztosan, hogy a fiú kihámozta-e valahogy ebből a kusza megfogalmazásból a mondandó lényegét.
- Legyen bohém a maga módján, és … na, inkább hagyjuk.
Gyors, féloldalas mosolyt villant, és bele is kezd a következő témába.
- Ami azt illeti, a szüleim nem táplálnak túl sok bizalmat a varázslók és mágusok iránt. Sok időbe telt, amíg rábeszéltem őket, hogy elengedjenek engem Torneransba. Ebből következik, hogy még csak a közelébe se kerültem egyetlen ehhez hasonló iskolának. Szóval szokásokkal sajnos nem tudok szolgálni. Egyke vagyok, és nem szokták meg, hogy hosszabb időre elmenjek otthonról, ezért mikor megkaptam a felvételi levelemet, anyám majdnem hurutot kapott. De most itt vagyok. És Te hogy állsz más iskolákkal?

(Darton, Catherine)

*Darton, kissé értetlenül néz a lányra mikor annak arcára szélesen gonosz vigyor kerekedik. S egyre furcsább és furcsáb grimaszokat, vág. Szokták mondani hogy egy fiú soha sem érthet meg egy lányt, na de hogy ennyire? ~Vajon mi a fenére gondolhat, ilyen ördögi képpel? No se baj, amíg nem én vagyok az ördögi gondolatok célpontja, gond egy szál se.~
Végül nem bírja tovább és kifakadt belőle a nevetés, mikor a lány ördögi halk kacajt lejt de továbbra sem érthető okok miatt.
Majd, leszorítva magába a nevetést mikor a lány újra régi arcát mutatja, mintha misem történt volna, figyel tovább beszédjére. Pontosabban egy mondatára, hisz utána ismét egészen furcsa arckifejezéssel bambul, füleire. ~Na jó Charile Chaplin kutya füle ehez lányhoz képest.~ Ismét kacagni kezd, de ezúttal vissza fogja magát nehogy a végén őt nevető bohócnak nézzék. Nos igen visszatérve a valóságba meg is kapom a lánytól a megvető, tekintetet nevetési rohamaimért. Azonnal komor, arc terül Darton arcára majd kezdi forgatni szemeit mintha mit sem tudna miért néz így rá Chatrine. Azonban a szőrös fül megjegyzése után, ismét kiszabadult börtönéből egy mosoly.
- Remélem nem élem meg azt a kort amikor fülem már egy tengeri malachoz fog hasonlítani...
*A fiú ismét elmosolyodik, hisz a megvető nézés mellé, még egy kacér nyelvöltés is társul, majd megcsóválja fejét hogy ezt a képet kiverje fejéből hisz ha nem sikerül álmatlan éjszakái lennének a nevetéstől.*
- Hogy mókus? Öhm, akkor nem lennének kiálló rágcsáló fogaim, és egy kis szőr csomó a fülem végén.? *Majd kezével végig, simítja fülét hogy a biztonság kedvéért le ellenőrizze tényleg nincs e szőr a fülén. Megkönnyebbülten emeli el kezét, hisz egyenlőre semmit nem talált fülén.*
- Hát az elefánt, érdekes lenne...Akkora kerek fülekkel, biztos megtanulnék repülni...Bár, akkor már biztos lenne rajtam némi súly fölösleg, aminek nem igen örülnék...Szóval egyik sem talált..
*A lány ismét valószínűleg a gondolkozó arckifejezését vette elő majd Darton számára mint hideg zuhyan érte a tündéres megjegyzés. Azonban itt még nincs vége, hisz az arc kifejezés még mindig ott díszeleg. És igen, sikerült elvonatkoztatnunk a tündét a tündértől, Darton arcára viccesen elégedett mosoly kerekedik a siker hatására.
- Öhm, nem cápát...Inkáb egy absztrakt jégszobrot játszottam.
*A fiú egy kicsit megilletődve, figyeli amint a fülét kezdik pöckölgetik majd játszani vele. A lány fojtatja beszédjét, s a fülpöckölést is mely elöl Darton folyamatosan próbálna elhajolni de a lány gyorsabbak bizonyul. Kiderül tehát hogy azért nem látta eddig mert új diák, és az is kiderült hogy egész fájdalmas érzés mikor egy tünde fülére rámarkolnak.
~Áu, áu,áu, áu....~
- Wáá, megyek már... rohanok...csak öhm...izééé...ami azt illeti...a fülemen hagytad a kezedet.
Majd remélve hogy a lány el ereszti fogságából hegyes füleit, ellenőrzi le kezével hogy megvan e még egyenlőre használatos testrésze, s így indul a hűsebb járat felé.